Szolnoki Szolgáltatási SZC
Damjanich János Szakképző Iskolája és Kollégiuma

Névadónkról

Iskolánk névadója 2000-től:

DAMJANICH JÁNOS

a szabadságharc talán legnépszerűbb tábornoka…

 

1804. december 8-án született Stazán (Stasa) – ma Horvátország. Szerb határőr családból származott, apja őrnagy volt, és fiát is katonai pályára szánta. A temesvári katonai nevelőintézetben tanult, itt lett hadapród. Később hosszabb ideig Itáliában állomásozott. 1846-ban császári tisztként (százados) helyezték Temesvárra. Itt nősült meg 1847-ben. Haynau császári altábornagy 1848-ban ismét Itáliába irányította, de liberális szellemével és őszinte véleményével kivívta felettese ellenszenvét. Mivel híve volt a magyar nemzeti törekvéseknek és a radikális, demokratikus, polgári reformoknak, Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848 májusában hazahívta, és megbízta a 3. honvédzászlóalj felállításával. Damjanich a délvidéki harcokban tűnt fel (őrnagy). Novemberben már ezredes, és a bánáti hadtest hadosztályparancsnoka. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként 1848. december 20-án tábornokká nevezték ki. Nagy sikereket ért el a „dicsőséges” tavaszi hadjárat során. A szolnoki, hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysallói ütközetek győzelme elsősorban nevéhez és híres vörössipkásai bátorságához fűződött. Győzelmeihez katonai tudása és személyes bátorsága nagyban hozzájárult. A diadalmas szolnoki győzelemért 2. osztályú katonai érdemrenddel tüntették ki. 1849. április 28-án ideiglenesen hadügyminiszterré is kinevezték, de még aznap este súlyos baleset érte. Lovai megbokrosodtak, és ő kocsijáról leugorva lábát törte. Így a szabadságharc befejezéséig harcképtelenné vált. 1849 júniusától országgyűlési képviselő volt. Július 10-én kinevezték az aradi vár parancsnokává. Csak a világosi fegyverletétel után, Görgey felhívására adta át a várat a cári csapatoknak. Betegen került fogságba. Haynau kötél általi halálra ítélte. Holtteste a mácsai (ma Románia) Károlyi grófok parkjában nyugodott 1974-ig. Ekkor a vesztőhely emlékműve alatt helyezték el hamvait.

 

Alakja

„Ezt a férfias arcot sűrű fekete bajusz és terjedelmes szakáll környezte, mely a második gombig eltakarta a mellét. Magassága meghaladta az egy ölet, de minden tagja kellő arányban állott egymással. Ha még magunk elé képzeljük, amint nagy pej paripáján csendben ül, hátán fehér köpönyegével, oldalán lapos fringiájával (széles pengéjű szabja), öklét szokásaként csípőjére támasztva, s merően nézve a csata fejleményeibe és dörgő hangon osztogatva parancsait: előttünk áll az impozáns alak…” (jellemzése egyik tiszttársától)

 

Martfűi vonatkozás - a szolnoki csata előtti levél Dembinskinek

„Hadosztályomnak azon részével, melyet a nélkül, hogy az alföldet veszélyeztessem, felhozhattam, Czibakháza és Tisza-Földvárra húzódtam; előőrseim Alsón és Martfeőn állanak és pedig: Czibakházán egy dandár dzsidás és 250 ember a lengyel légióból 4 ágyúval, miáltal Czibakháza, mely különben is Mesterházy őrnagy által 1500 emberrel és 6 ágyúval megszállva van, eléggé biztosítottnak látszik. Tisza-Földváron 2 osztály huszár, 2 zászlóalj gyalogság, 6 ágyú. Előörsön, Alsón és Matfeőn 1 osztály huszár, 2 ágyú…” (Czibakháza, 1849. február 25. – Damjanich tábornok)

 

A szolnoki csatáról

„Míg Vécsey a szolnoki hídfő redoute-ját (erődítmény) tetszőleges támadásokkal ostromolta, … azalatt Damjanich Cibakházánál átkelve a Tiszán, oldalt rohanta meg Szolnokot, a vörössipkások alig hagytak tennivalót, az előrehaladt szegedi kaszások elfoglalták a közéjük tüzelő ágyúkat, míg a túlnyomó erejű huszárság a birodalom legszebb vasas ezredét a Zagyván keresztül úszva menekülni kényteté.”   (Jókai Mór)

Hivatalos tudósítás

„A szolnoki győzelem még annál is fényesebbnek bizonyodik, mint első alkalommal közöltük… A derék Damjanich tábornok Szolnokról, március 6-áról következőleg tudósít:

„Hazafias tisztelettel van szerencsém a Honvédelmi Bizottmánynak jelenteni, hogy tegnap Szolnokot elfoglaltam, s az ellenséget vad megfutamlásra kényszerítettem… Damjanich tábornok.”

A vitéz tábornok ezen tudósítását becses ajándékul … a Bizottmányhoz beküldésével kíséri. Viszont a magukat kitüntetett egyes bajnokok s egész zászlóaljak neveinek hivatalos felterjesztésére utasíttatott, miszerint a nemzet megmutathassa, hogy hős védjei iránt hálásnak lenni legszentebb kötelességének ismeri.”  (Kossuth Lajos)

 

Damjanich imája kivégzése előtt (1849. október 6-ára virradóra)

„…Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! … Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.”

 

Kivégzés

„Sürög-forog már a hóhér a kötéllel,                           Aradi vár! Aradi vár! Halál völgye,

Számolni egy magyar hősnek életével,                         Híres nemes magyar hősök temetője

Damjanich meg így kiálta nyugalmában:                    Viruljanak környékeden sírvirágok,

Vigyázz fattyú! Fel ne borzold a szakállam.                 S felejthetetlen legyen hát az ő halálok.”

Mintha, amit szenved, nem is a halál lenne   …                                            (ismeretlen szerző)

 

Temetése

„Mikor a két koporsó egymás mellett feküdt a sír fenekén: letérdeltünk a gödör mellé, s elmondtunk három miatyánkot. Ez volt a végtisztessége a forradalom két legkiválóbb hősének. Az imádság után behantoltuk a sírgödröt, a földet elsimítottuk, hogy munkánknak semmi nyoma ne legyen.” (A mácsai gazdatiszt visszaemlékezése)

 

Méltatása

„Rendkívüli bátorsága, határozottsága, elszántsága a veszélyek közt, s bámulandó halálmegvetése, kitartása és lángoló hazaszeretete Damjanichot a forradalmi hadsereg legtöbb sikert s eredményt felmutató, legfényesebb győzelmeket arató vezérévé tette.” (Révai Nagy Lexikona)

 

Az iskolai emléktábla szövege – példaként iskolánk dolgozóinak és diákjainak:

 

„A harcban mindig a legelső voltam…”

 

„És most rád került a sor, derék Damjanich, aki Vécseynek akartad átengedni az elsőséget, mondván:

  • A harcban mindig a legelső voltam, ma az utolsó akarok lenni.

De a hóhérlegények már megragadták, hogy segítségére legyenek törött lába miatt.

  • Lassan - szólt a tábornok - nélkülem úgysem mehettek semmire.

Aztán Vécsey felé fordulva mondá:

- Isten veled, öreg bajtársam, isten óvja meg a hazát. A haza ügye szent volt, s a mi halálunk új erőt ád neki!. – aztán a nemes szív megszűnt dobogni.”

                                               (gróf Teleki Sándor: Visszaemlékezések: Az aradi vértanúk)

Hegedűs Mihály Tanár Úr  összeállítása