Szolnoki SZC
Damjanich János Szakképző Iskolája és Kollégiuma

12.A-tól búcsúzik osztályfőnökük

Különleges érzés, hogy utoljára szólok hozzátok a 12. A osztályfőnökeként.

Kedves Pótgyerekeim!

Remélem, senki sem haragszik meg a megszólítás miatt, hisz 4 éven át próbáltam osztályfőnökként kicsit a Pótanyukátok is lenni.

Különleges érzés, hogy utoljára szólok hozzátok a 12. A osztályfőnökeként. Hozzátok, akik éppen a mai napon írtátok utolsó vizsgáitokat. Sajnos a karantén közbeszólt többek között a tablókészítésbe is, ezért úgy gondoltam, hogy egy rendhagyó tanév befejezése egy rendhagyó tablót kíván. A vizsga kezdete előtt odacsempésztem nektek ezt emlékbe. Fogadjátok szeretettel és emlékezzetek!

Álmunkban sem gondoltuk, hogy a középiskolás éveket ballagás nélkül fogjuk lezárni. Bár szerintem, nem a ballagás napja határozza meg az elmúlt éveket. Mindannyiunk emlékezetébe rengeteg közös élmény vésődött be. Hosszú volt ez a 4 év és mégis rövid. Visszatekintve az együtt megtett útra, átéltünk könnyebb és nehezebb napokat, sírtunk és nevettünk, szomorkodtunk és örültünk. Ez alatt az idő alatt rengeteg tudást, örömöt és tapasztalatot gyűjtöttetek; itt formálódott egyéniségetek; itt váltatok kamaszból felnőtté. Szerelmek és életre szóló barátságok is szövődtek itt.

Sokan azt mondják, hogy a legmaradandóbb élményeket középiskolás korában szerzi az ember. Ez egy viszonylag gondtalan, felszabadult és boldog időszak. Gondoljatok csak vissza a rengeteg iskolai programra: a Gólyaavatókra, a balatoni osztálykirándulásokra, a diáknapi főzésekre, a Damjanich túrákra, a különböző ünnepekre, a Ginop-táborra és tanfolyamra! És még sorolhatnám, mi mindenben vettetek részt.

Amikor ma kiléptetek a kapun, a pihenés napjai után kezdődik el számotokra a valódi ÉLET. Az az élet, mely szigorú törvényekkel fogad titeket. Nem lesz mellettetek az osztályfőnök, a cselekvéseitek felelősségét most már teljes egészében nektek kell vállalnotok. Tudjátok, a sikert csak az érdemli meg, aki keményen dolgozott érte. Várnak Rátok a felnőtt világ hétköznapjai. Ne gondoljátok, hogy ez annyira könnyű és irigylésre méltó. Az iskolában burokban voltatok, s most elindulhattok azon az úton, melyet Ti választottatok. Készüljetek fel arra, hogy ez az út olykor rögös lesz, de Ti csak kövessétek az álmaitokat és mindent tegyetek meg céljaitok eléréséhez!

Azt, hogy idáig eljutottatok, sok embernek köszönhetitek: szüleiteknek, barátaitoknak, tanáraitoknak és osztályfőnökötöknek. Mindenki segített, segít és ezután is segíteni fog, hogy az életetek olyanná váljon, amilyennek szeretnétek.

Ne felejtsétek el mindazt, amit itt kaptatok, tanultatok, - használjátok legjobb tudásotok szerint! Legyetek büszkék arra, hogy DAMISOK voltatok!

Köszönöm, hogy bíztatok bennem és hozzám fordultatok, amikor tanácsra vagy segítségre volt szükségetek.

Ady Endre szavaival búcsúzom:

„Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen,

de joggal elvárom, hogy mindig EMBER legyen!”

 

Szeretettel osztályfőnökötök és Pótanyukátok:

                                                                                                     Tamási Katalin

Képek

Vissza